friendshit

sok klikkből álltunk össze mi,
így tízen, hat felől legalább.
jóban voltunk, aztán kicsit nem,
de végül újra összeállt a csapat,
azt hiszem.
a szülinapok, a szilveszterek,
a random nyári telepi gyerekek,
Balatonon vagy Budaörsön,
de akár Mátra vagy Börzsöny.
messze nem vagyunk legjobb barik,
néha elvagyunk, aztán mindenki szarik
a másik fejére, míg el nem jön egy
újabb - piálással - ünnepelendő
születésnapi köszöntő.
de azért jó, hogy vagytok,
még ha nem is érdekel
hogy vagytok.
karácsonykor viszont jó veletek,
amíg tömitek a beletek,
mert addig sem iszunk, és
kultúrcsürheként
viselkedünk.
és akkor igazán, mintha
szeretnénk egymást,
vállaljuk a húzást és
a levélírást, mellyel
boldog könnyeket
és nagy mosolyokat csalunk
egymás arcára.
mert olyankor mi egy
nagy, szerető család vagyunk.

 -ÁA

ősz

neked az ősz gyönyörű,
nekem mocskos.
neked az ősz kellemes séták,
nekem folytonos megfázás.
neked meleg pulcsik, tea, könyv,
nekem bezárva tanulás.
neked mindjárt karácsony,
nekem még nemrég nyár volt.
neked szép az eső,
nekem egy törött esernyő.
neked az ősz nedves avar,
nekem csak ázott kutyaszar.
te nézed a sárga leveleket,
én csak az elmúlást látom rajtuk.
ősszel kicsit megáll az élet.
ősszel minden jónak vége
ősszel lehull minden levélke;

ősszel meghal a természet.

 -ÁA

VB, tíz év távlatában

egy kettőnknek pont elég lakásban
ketten, hisz az pont elég ehhez, 4 év után
kérnéd meg a kezem, húdenagy vitában.
esküvői ruhámat hagynád, hogy én válasszam
a lagzira te öltöztetnél, csak úgy elegánsan
mert nem szereted a giccses dolgokat,
de a nagy napon mindig a menyasszony válogat.
és táncolnál az unokahúgommal, meg anyukámmal
és táncolnék a bátyáddal és apukáddal,
aztán táncolnánk, csak úgy hajnalig, majd
nászútra mennénk, mondjuk Manarola vagy valami
aztán először egy lányunk lenne, Vanda
mert te már régóta szeretnél egy Vanda nevű
ismerőst, hát tessék, már meg is van.
utána egy fiunk születne, a Marci
mert azt mondtad, mindenképp így hívnád a fiad.
én pedig így képzelem el most, tehát nem ellenkeznék.
aztán állandóan veszekednénk apróságokon,
de kapcsolatunk csodájára járna minden rokon
mert harmonikusan élnénk, és nevelnénk
gyermekeinket egy szerető családként.
aztán mikor majd kirepülnek, leszünk
vagy negyvenöt évesek, te egyel több, mert
idősebb vagy egy évvel, illetnélek is az öreg becenévvel
szóval akkor visszatérünk a megszokotthoz,
hogy egymás mellett olvasunk a hintában,
hogy reggelente együtt kávézunk a teraszon,
hogy bonyolult kérdéseket teszünk fel egymásnak
és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

 -ÁA

CK, viccivagy

köszi tényleg örülök neked jó hogy vagy
nem hittem volna, hogy te eljutsz bennem eddig.
eddig, hogy bár 6 évvel idősebb vagy
olyan vagy, mint egy 6 éves, és így, pont ezért
mély nyomot hagytál bennem már csak azzal is
hogy egy seprűvel táncoltál és énekeltél,
és a kedvemért otthagytad az ablaktörlőt ahol volt.
és közben mégis dolgozó ember vagy, aki bealudt
ahelyett, hogy visszajött volna kocsmázni.
és most itt ülök és írok rólad, neked, ahelyett,
hogy aludnék végre. pedig nekem is kéne.
szeretném azt hinni, hogy egyszer én is
hasonló szakmában helyezkedem el mint te,
és szeretném hinni, hogy egy helyen leszünk,
ha nem is a munka miatt, akkor azért, mert
élvezed a társaságom. jó vicc volt, tudom
én sem élvezem a saját közelségem, te miért tennéd?
pedig simán el tudom képzelni magunkat
az ágyban fekve, laptopról Oroszlánkirályt nézve,
vagy a nappalidban ülve dolgozni egy-egy képen.
szeretném hinni, hogy szeretni fogsz majd,
és jó sokáig együtt leszünk, néha közösen lerészegedünk
vagy alszunk ahelyett, hogy kocsmáznánk a többiekkel.
tudod mit? akkor majd megmutatom neked ezt,
hogy én ezt akartam már most is, pár nappal azután
hogy te újra bemutatkoztál nekem, mert teljesen elfelejtettél.
én megráztam a kezed, de közöltem, hogy amúgy ismersz
te pedig kicsit elpirultál és realizáltad hogy a bátyám húga vagyok.
énekeltél és táncoltál egész nap, mikor én éppen dolgoztam
neked pedig nem volt mit csinálnod. helyette inkább
gyakoroltál, hogy utána hetekig a fejemben járkálj.
jól esik a törődés meg minden, de jobban esne
ha mellettem aludnál el inkább minden este
vagy legalább írnál, hogy még emlékszel rám, és hogy
valóban az ablaktörlő miatt nem jó az a kép.
mert én megmondtam, arról nem tehetek,
hogy te az ablaktörlődet nem szereted.

 -ÁA

SZG, állj félre

az alkohol mámorában bátrabbak leszünk.
mégsem tudom felfogni, hogyan csókolhattalak meg
és te miért nem érted, hogy azt én akartam?!
nem csak egy vagy a sok közül, és én sem
csak egy szeretnék lenni a sok közül, beállva
a sorba, akik átmennek rajtad egy buli közben.
mert te egy édes srác vagy, és szerintem
passzolnánk, ha te nem passzolnád minden közeledésem
várva a lehetetlenre, hogy majd szíved szerelme
közbelép és a karjaidba omlik, akár részegen
akár józanon. mert nem fog. térj észhez,
nekem is azt kéne, egy jó nagy pofon vagy
egy kis friss levegő, hogy rájöjjek, sosem leszek olyan jó
olyan szemetgyönyörködtető, olyan buta ribanc mint ő.
és tudod mit, nem is akarok. akkor sem, ha te csak
akkor szeretnél eléggé ahhoz, hogy néha rám is figyelj.
mert én szeretnélek eléggé ahhoz, hogy szeresselek
mindig, mindennél jobban, ha engednéd.
de igazából köszönöm. köszönöm hogy nem egy ilyen
herpesz lesz majd a barátom, hanem valaki, akit kiérdemlek.
mert biztosan van olyan, csak miattad nem látom
állj már félre, túl széles a vállad!
az a csodás vállad, a hátad, amihez félkómásan olyan jó
volt odabújni, mikor reggel 10kor beestem melléd az ágyba.

 -ÁA

SZN, rohadj meg

nem kellene. megint én fogok sérülni.
mindig nekem szar, mikor ebbe belekezdünk.
miért szeretlek még mindig? miért nem tudok
csak egy kicsit létezni nélküled? nem értem
miért játszod még mindig te is, nem értem
hogy miért vagy velem ugyanolyan, egyszerűen
nem fér a fejembe, hogy vagy képes még mindig
azt mutatni, hogy szeretsz, hogy akarsz, hogy
nekünk most jó lesz így. utálom, hogy mindig
elhiszem neked, utálom, hogy ezek után mindig
nekem szar, mert mindig megsértődsz, ha nem rám
akkor a barátnőimre, vagy tök mindegy, találsz okot rá.
elegem van belőled, nem is értem miért kereslek mindig
vagy miért hagyom hogy keress. rájöttem ám, mit csinálsz!
eléred hogy újra és újra beléd szeressek, ledöntöd az összes
falat amit előzőleg miattad felépítettem. rohadj meg!
ledöntöd a falaim és otthagysz a szarban, teljesen védtelenül.
utállak! utálom, hogy szeretlek a sok szar ellenére is!
utálom, hogy a sok szar ellenére sem szeretsz!
jó lenne, ha most már békén hagynánk egymást, lehetőleg végleg!
de nem megy. hiányzol ha nem beszélünk, ha nem látlak,
szükségem van rád, hogy mellettem legyél,
és ezt is utálom. mert csak szenvedek, hogy te még mindig nem
érted hogy mit kérek, és nem érzed amit én érzek.
nélküled nem megy, veled nagyon nehéz.
"A világ szétesett, átok ül rajtam,
Most én kellek hozzá, hogy összerakjam."

Nádasdy Shakespeare nyomán így fogalmazta,

én pedig összerakom szétesett világom

baszki kirakta úgy, hogy a befejezés lemaradt
pedig valami tök jót írtam még ide
látod ez is a te hibád
elvontad a figyelmem, és nem vártam meg hogy betöltse
amit el kellett volna mentenie.
így ez egy végtelen szösszenet, melynek minél előbb véget kell érnie!

 -ÁA

ideál

olyan fiút szeretnék, aki
nem nézi null-huszonnégy a tumblröm
sem ezt az oldalt, ha lehet.
ne innen akarja megtudni, hogy érzem magam.
akinek van rám ideje, akár csak beszélgetni
és van kedve eljönni velem sétálni.
akinek nincs tökéletes teste, viszont
tisztában van magával és a képességeivel.
akinek nincs tumblrrrrje, vagy legalábbis
az nincs tele női nemi szervekkel
(meg ha lehet, férfival sem).
akit szeretek, és azt is szeretem, aki mellette vagyok.
aki szeret, és szereti azt, aki mellettem lesz.
néha behisztizik, elnézem,
néha bekattanok, elnézi.
örülnék egy diznibuzi srácnak,
mert unalmas és fáradt óráinkban
meglenne számunkra a program.
nem fogom ráerőltetni a kedvenceim
amennyiben megkímél a sajátjaitól.
nekem nem kell, hogy kijöjjön a barátaimmal
vagy bemutasson a spanjainak.
nem a barátaink miatt szeretjük egymást.
a szüleim és a bátyám viszont szent,
ha ők elfogadják, fogadja el őket.
legyen önmaga, vigyázzon rám,
és én önmagam leszek és vigyázok rá.
ne sértődjön meg mindenen,
ne legyek a mindene.
nem azért, mert elveszíthet és nem marad semmije,
sokkal inkább azért, mert nem szeretném elvenni az életét.
és nem szeretném magam hamis ábrándokba ringatni
mert ha egyszer rájön, hogy mégsem én kellek,
nagyobb lenne a kontraszt a minden és a semmi között
mint a semmi és valami között.

 - ÁA

ez most kell

kell ez a három nap kényszerpihenő
te úgyis bármeddig kibírod nélkülem
én meg nem bírom tovább veled.

nem sok ez, csak három nap. utána
úgyis jön a szünet, és egész nap
zaklatni fogjuk egymást megint.

kivéve mikor bulizol és elfelejtesz,
meg mikor bulizok, hogy elfelejtselek
hiába tudom, hogy te ebben jobb vagy.

mert te mindig mindenben mindenkinél
jobb akarsz lenni, jobb vagy.
így nyilván ebben is, pedig nekem kéne.

legalább ebben. mert nekem szükségem van
egy kis szabadságra, nyugalomra.
de tudod mit, rád is. rád is, hogy rohadj meg.

bár ne lenne rád ennyire kibaszottul szükségem,
bár ne lennének ilyen kábító szemeid
és ilyen félreérthető mondataid!

bárcsak megértenéd, hogy nekem most
egy kicsit sok már minden, amit érzek...
és kevés az, ami nem feléd irányul.

ígérem visszatérek, három nap az egész
és tudom, hogy az érzéseim is ugyanilyenek
fognak maradni, hiába tudom, hogy pont ezért volt minden.

de legalább három nap szünetet hadd kapjak
nem miattad, téged három másodpercre se
engednélek el. de kell más gondolat is.

köszönöm, hogy békén hagysz majd
mert tudom, hogy nem fogsz keresni.
és így el tudok bújni előled, magamat megtalálni.

 -ÁA

pár kapcsolatom története

tudom, tudom, az én koromban
még korán van azon gondolkodni,
hogy miért nem volt még egy rendes
párkapcsolatom sem.
az elsőnél nagyon fiatal voltam még,
valójában úgy jöttünk össze, hogy
mindketten azt hittük, tetszünk a másiknak
és nem akartuk megbántani egymást.
a második egy röpke éjszakai dolog volt,
aztán 5 napig elfelejtettünk szakítani.
a harmadik már komolyabb volt,
sokat sétáltunk és beszélgettünk,
mindig hazakísért. de nem,
egy hétnél ez sem volt hosszabb.
ezt a hármat egy nyár alatt elintéztem.
két évig csak epekedtem a fiúkért,
majd egy szép nyári napon
újra beszélni kezdtünk egy sráccal,
aki kisebb koromban tetszett.
két hónap beszélgetés után párszor találkoztunk,
egyszer megcsókoltam, vagy ő engem,
aztán így tovább, de ismét nem jártam jól.
egy hét után megint csütörtököt mondtam,
hiába volt kedd aznap.
mégsem éreztem úgy, hogy nekem jó lenne vele
vagy neki jó lenne velem. nem.
sírt értem, sírtam miatta, de egyszerűen nem.
másfél évbe telt, mire egy másik sráccal
másfél év beszélgetés után
rávettük magunkat a találkozásra,
rávetettük magunkat a másikra.
két találkozás, egy hónap, ennyi jutott nekünk.
randiztam egy sokadik régi szerelmemmel,
de őt is hagyjuk inkább.

kérdem én, mi a baj velem?
értem én, hogy nem ők a megfelelők,
de miért nem?
mi az, ami nekem kell?
egy ember van, akiért bármikor bárkit
bármit és bárhova eldobnék.
de neki meg nem én, sokkal inkább egy másik egyén
az, akiben megtalálta azt, ami nekem ő.
és az a másik is szereti, nincs szívem
ebbe a csodás kapcsolatba belerondítani.
nem mintha tudnék.

 -ÁA

BDÁ, veled álmodtam

figyelj, én tudom, hogy haragszol rám
és teljesen megértem, hogy most utálsz,
de hidd el, neked így lesz a legjobb.
nekem meg mindenhogy szar, az nem érdekes.

de nem kéne még alvás közben is zaklatnod,
erőltetned, hogy nekem veled jó,
hogy neked velem jobb,
és hogy igenis szeretjük egymást.

két éve már, hogy nem vagyunk együtt.
két éve már, hogy néha random írsz.
két éve már, hogy próbállak leállítani.
két éve már, hogy sosem sikerült.

és most mégis, most mégis elhallgattál
legalább egy időre, egy "oké"-val leálltál.
majd mindezek után álmomban
ismételten randira hívtál.

és tudod mit, megint elhittem.
megint elhittem, hogy én vagyok a neked való,
hogy majd én boldoggá teszlek,
és majd jól érzem magam közben.

virágot hoztál, sétáltunk,
bemásztunk az ablakon a szobádba,
hogy senki ne tudja: itt jártunk.
hogy nevettünk és szerettünk.

aztán én eltoltalak, te megint sírtál
én is sírtam, mert megutáltál,
és utáltalak sírni látni,
és utáltál, hogy miattam sírsz.

és felkeltem, és szerettelek.
és még mindig fontos vagy nekem,
fontosabb, mint valaha, fontosabb, mint kellene.
de nem szabad újra ebbe a hibába esnem.

mi nem passzolunk, ezt már tudom.
tudtam akkor is, mikor két éve
elkezdtük ezt az egészet,
mikor az állomás mögött megcsókoltalak.

akkor is tudtam, mikor nem sokkal utána
a padon ülve szakítottam veled,
és te nem küldtél el a picsába.
és mikor letörölted a könnyeim.

én mindvégig tudtam, hogy nem lesz jó vége.
te erre azt mondtad mindig, hogy nem is lesz vége.
ahogy látom, nálad még mindig nincs.
és tudom, az ilyen fiú bizony drága kincs.

de nekem mégsem a kincs kell,
elég volna kavics is, ha a Duna felém sodorná.
téged pedig önzetlen módon tovább adlak
annak, aki pont rád vár, csak nem tudsz róla.

szóval kérlek, értsd meg
hogy nekem ez nem megy
nem veled
és neked sem menne velem.

értsd meg, hogy én neked akarok jót
hogy olyannal legyél, aki neked való
hogy valaki szeressen és te is őt
és hidd el, megéri várni rá.

én meg majd csendben szenvedek,
és talán pár év múlva kapsz egy levelet
ami egy meghívó, evvel az írással együtt
de hogy esküvői vagy temetési.... az még a jövő zenéje.

 -ÁA

HA, tudnod kell

lehet butaság volt neked elmondani
hogy oda meg vissza (vagyok érte)
meg jobbra meg balra (követném őt)
meg fel meg le (dobálja a hangulatom)
meg ide meg oda (tereli a gondolataim)
hogy szeretem a párod.

talán nem kellene tudd,
hogy mennyire (szeretem)
hogy hogyan (akarom)
hogy jobban (mint te)
hogy nagyon (hiányzik)
de nekem ő a legfontosabb.

de ettől függetlenül tudnod kell,
hogy miért (nem mondom el neki)
és igen (jó neki veled)
de nem (velem van, és ez fáj)
szóval mégis (szeretném ha boldog lenne)
tehát nagyon bírlak, és örülök neked.

és azt is vésd az eszedbe,
hogy nálad (jobbat nem találna)
hogy te (vagy a legszerencsésebb)
hogy ő (nagyon szeret téged)
hogy nála (jobb nincsen)
hogy titeket az ég is egymásnak teremtett

gondolom tudod,
hogy neki (te vagy a legfontosabb)
hogy nekem (pedig ő)
hogy neked (nagyon kell rá vigyáznod)
hogy nektek (csodás jövőtök lesz együtt)
én meg senkit nem érdeklek.

 -ÁA

kirakós

nem jó érzés az, mikor
érzem, hogy hiányzik valami
de nem tudom honnan
vagy miből, de legfőképpen,
hogy mi.
vannak ruháim, van étel a hűtőnkben
és van tető a fejem felett
néha a családom is szeret
néha barátaim is vannak
a szerelem meg kell a francnak.
mégis, valamiért nem teljes a kirakós
az egyik sarkot nem találom
vagy talán pont a közepét,
sőt, lehet az egészet elrontottam,
és ha megtalálom, újra kell kezdenem
mindent.
azt pedig nem akarom.
egész jól alakul az élet,
a srác, aki tetszik, foglalt,
és miatta elüldözök mindenkit.
a suli is jól ment, egészen eddig.
az egyik legjobb barátnőm
átmegy másik suliba, és nem tudom
mi lesz velem nélküle érettségiig.
nyárra is egész sok programom van,
és tényleg nem tudom, mi zavar.
lehet az a bajom, hogy minden jó?
valaki segíthetne már kitalálni
mi lenne a nekem való.
igazából bármi, csak nem a kirakós.
mert nem vagyok jó benne
és mindig elhagyom a sarkokat
vagy talán pont a közepét
vagy elrontom az egészet.

 -ÁA

a szándék a fontos.

örülök, hogy neked én vagyok a legfontosabb,
és az, hogy legyen majd barátom. kedves tőled.
akkor is, ha közben tönkreteszel
lelkileg és fizikailag is.
a szándék a fontos, vagy mi,
azt hiszem, így szokás mondani.
köszönöm, hogy naponta emlékeztetsz,
mennyire undorítóan nézek ki
és hogy ha megeszek egy háztartási kekszet
is közlöd, hogy "nem kéne ennyit enni"
jól esik egyébként
meg én is jó nagyot fogok esni,
mikor elájulok az éhségtől
de rendben. ha nem szabad ennem ahhoz,
hogy megelégedj velem,
üsse kavics. téged meg üssön a guta, mikor
a kórházba jársz majd be hozzám
és könyörögsz, hogy egyek rendesen
de nem érdekelsz, tudod?

mintha magamtól nem látnám,
mintha nem lenne tükör a szobámban,
az előszobában és a fürdőben is.
nyugi, nem, magamtól nem azt nézem mindig,
hogy mennyire pattanásos az arcom,
hogy mennyire ugrik ki az úszógumim a nadrágból.
kell, hogy figyelmeztess rá.
léci.
nagyon szépen kérlek.

nem volt jó eddig, hogy jól éreztem
magam a bőrömben, a barátaim körében.
feltétlenül azt kell ismételgessem
hogy "nem köszi, nem vagyok éhes".
mert neked addig nem vagyok jó,
amíg nem vagyok kitűnő tanuló
és nincs bikinimodell alakom.
én igyekszem, tényleg.
tanulással foglalom le a hasam,
attól úgyis csak felfordulna a gyomrom,
és kijönne minden, ami benne lenne.
de nincs. hála neked.
köszönet jár érte.

 -ÁA

BKD, ne haragudj.

lehet már akkor meg kellett volna mondanom
de soha nem tudnám a szemedbe,
pláne nem mikor az az izgatott csillogás is ott van.
nem menne, tudod?
mert szeretlek.
csak nem úgy, ahogy várod.
nem is foglak, azt hiszem.
mondanám, hogy "nem miattad,
miattam." és hozzátenném, hogy inkább miatta,
de ez közhely, és mi nem szeretjük a közhelyeket.
meg a közterületeket.
meg egymást sem.
szóval szeretném ha megértenéd
hogy én nem tudok még rajta túllépni
és nem akarok veled játszani
szóval ezt inkább hagyjuk, azt hiszem.
vagyis tudom.
mert nem szereted, ha bizonytalankodom.
ezért mondom, hogy nekem ez most nem,
hogy nem veled, hogy nem most.
tudom, én kerestelek meg.
de akkor még reméltem, hogy menni fog.
most pedig tudom, hogy nem.
ne haragudj.

 -ÁA

Apa

hiába hajtogatod ezerszer ugyanazt,
hiába bántasz néha,
szerencsésnek mondhatom magam,
hogy legalább itt vagy.
mert mindent értem, nem ellenem
mindent ami rólam, azt velem
s mindent, mit érdemlek, azt nekem.
hol gondoskodó anya,
hol védelmező apa,
ugyanakkor legjobb barátnő
és bókolgató kérő
vagy egy személyben,
kinek büszkeség van szemében.
véleményed erősen sugallod,
ígéreted mindig megtartod,
féltesz és szeretsz,
szidsz és idegeskedsz.
sokaknak nem vagy,
így hálával tartozom,
hogy te fűzted be anyut
27 évvel ezelőtt a katonaságon.
sokszor a világból kergetsz ki,
máskor a szélére jössz értem,
s mindig az igazat mondod,
akkor is, ha nem kérem.
köszönöm, hogy vagy nekem, Apa.
szeretlek

 -ÁA

röviden tömören

te más vagy, egészen más
neked ékezettel írok,
és igyekszem helyesen is,
na meg értelmesen, hiába nehéz.
előtted normálisan akarok viselkedni,
pedig ez a legmegerőltetőbb.
tudom, hogy úgy kéne elfogadj
ahogy vagyok, mégis
próbálom a legjobbat kihozni magamból.
előre sajnálom, ha nem sikerül
és ha így nem vagyok elég neked
vagy ha már sok vagyok.

 -ÁA

ezért fáj

talán őszintének kéne lennem,
elmondani hogy sírtam éjjel,
hogy már tudom, milyen mikor fáj,
hogy nem szeretném többet átélni,
és hogy nem szeretnélek elveszíteni.
de megkérdeznéd miért sírtam éjjel,
és elmondanám, mennyire fáj
hogy át kell élnem ezt,
és ezzel elveszítenélek.
és inkább tartom magamban a rosszat,
minthogy kimondjam és neked okozzak fájdalmat.
mert te olyan vagy, akinek fáj,
ha valaki miatta sír,
ha valakinek miatta fáj,
ha valaki miatta éli át.
és én épp emiatt nem szólok semmit,
nem mondom, hogy mennyire rossz ez,
nem adom tudtodra, hogy fáj amit csinálsz.
mert közben szeretem is.
szeretem, ahogy becézel,
szeretem, mikor megölelsz,
azt is, ahogy hiányolsz,
és mikor mondod, hogy mennyire szeretsz.
talán ezért fáj ennyire,
mert tudom, hogy szeretsz,
de nem úgy, ahogy kéne.
ne érts félre, nem hibáztatlak, a helyedben
én sem szeretném magam úgy, ahogy kéne.

 -ÁA

mindent vagy semmit

semmi.
megint semmi.
mindig semmi.
nem szeretem a semmit.
semmit nem szeretek.
nem szeretem, ha a miújságra azt mondják,
semmi.
nem szeretem, ha nem történik semmi.
ez dupla tagadás. inkább azt nem,
ha nem történik valami.
vagy ha semmi történik.
bár ez hülyén hangzik, de az angolok így mondják.
már megint ugyanazt csinálom, mint mindig.
ülök a gép előtt, fájó, görbe háttal
fájó, görbe szívvel.
hallgatom a szokásos zenéimet.
a szokásos emberekkel beszélek.
szokásos témákról.
tehát megint nem történik semmi.
vagyis valami.
még az érzéseim is a szokásosak.
unom már magam,
unom a semmit,
unok mindent.
kéne már valami változatosság.
el kéne menni valahova valakivel
akit régen láttam
és beszélgetni egy jót,
vagy kávézni, ülni csendben.
el kéne menni a Duna partra, leülni
és nem gondolni semmire.
kéne már egy jó hosszú, őszinte beszélgetés
valakivel, akivel még nem ismerjük egymást annyira.
és utána nem beszélni többet.
csak valami változást akarok.
megváltoztatni a környezetem,
megváltoztatni a közérzetem,
megváltoztatni magam.
megváltoztatni mindent.
minden megváltozik és semmi nem marad a régi.
ellentétes szavak és mégis így,
ebben a formában ugyanazt jelentik.
bele fogok őrülni,
ha semmi nem változik és minden marad a régi.

 -ÁA

hogy én téged

ez nem egy se veled-se nélküled dolog,
ez valójában egy vagy veled, vagy sehogy.
és nagyon szeretném, ha te is éreznéd,
hogy velem jobb, mint vele vagy mással
vagy akárhogyis, nélkülem.
mert az már bizonyos, hogy veled
sokkal jobb minden.
hiába tudom, hogy foglalt vagy, néha
mégis reménykedem, mert olyan
kétértelműen fogalmazol.
pedig mindig azt mondod, te egyenes
ember vagy, és úgy érted ahogy mondod.
mindenkitől azt hallom, milyen
aranyos pár lennénk,
miért nem jövünk már össze, miért?
de a nyílt kapcsolatot én nem preferálnám,
valaki rád ÚGY nézne és az ujjait a hátába szurkálnám.
mert tudom. tudom,
hogy te nem tudsz megelégedni egy emberrel,
és viszonoznád a pillantást egy szenvedélyesebbel.
tudom, hogy mindenki oda van érted,
többek között én is, remélem, ezt érted.
érted és tiszteled az érzéseim,
és elnézed esetleges botlásaim,
nem vagyok tapasztalt kapcsolatok terén,
de azért sétálhatnánk a Hősök terén.
télen korizhatnánk, vagy valami,
ha addig még meg nem unsz,
és nem csuknak le, meg semmi,
mert nem pszichopata vagyok csak szerelmes,
hiába egy hajszál a határ.
nem azt mondom, hogy most
azonnal omolj a karjaimba,
nem lenne fair a pároddal szemben,
és mivel a barátod vagyok,
és neki is, nem szeretném, ha csúnya vereséget szenvedne
harcban a szívedért, velem szemben.
ugyan már, hova gondolok?!
gyanítom, nem véletlenül ő a párod.
őt jobban szereted, arról pedig nem is tudsz,
hogy én téged, hogy mennyire, hogy mióta.
mert ez nem egy se veled-se nélküled dolog,
ez valójában egy vagy veled, vagy sehogy.

 -ÁA

de a másik!

sokan szidják, szidjuk a mai fiatalokat
hogy cigiznek, hogy isznak, basznak,
mindent csinálnak,
"bezzeg az én időmben" mondjuk ilyenkor.
de kérem a kedves felnőtteket,
tegyék fel magukban a kezüket, hogy
hányan nem próbálták a dohányzást
gyerekkorukban.
és kérdezzék meg maguktól,
kedves szülők, akik a más gyerekét ócsárolják,
hogy a maguké miben jobb?
ő nem megy el péntek este bulizni,
csak a barátjánál alszik.
ő szebb. ő okosabb. ő legalább tanul.
legalább igyekszik.
de a másik!
a másik az állandóan részegen kiabál a Deák téren,
a másik az bukásra áll matekból,
a másik az hogy öltözködik,
a másik az nem tud viselkedni!
és most hiába mondanám, hogy ezért nem a gyerek a hibás.
hiába mondanám, hogy a szülők rontották el,
hogy a gyerek azt csinálja, amit lát.
mert a másik ember felmenőit szidni
még nagyobb taplóság, mint magát az embert vagy a cselekedetét.
ehelyett nézzünk inkább magunkba,
gondoljuk végig, hogy mi vezethette ide a másik gyerekét.
és ne tiltással neveljük a sajátunkat,
ne hagyjuk magára,
de ne is csináljunk meg helyette mindent.
a gyerek is ember.
gyermekember.
vannak érzései, problémái, önálló gondolatai.
szükségletei.
mint például a szeretet.
de a jóból is megárt a sok.

 -ÁA

matekóra thoughts

a filc kupakja pukkan, füzetek nyílnak, tollak sercegnek.
a feladat már a táblán van.
mi több, valahogy az én füzetembe is belekerült.
rotringgal, mert azt tanultam általánosban,
hogy matekórán nem írunk tollal.
neki is kezdenék, hogy beszorozzam, elosszam, összeadjam, kivonjam
akár a gyököt, akár a grafitot a füzetlapból.
de előtte indokolatlanul felemelem a fejem, és gyorsan körbenézek.
bambuló tekintetek merednek ki az ablakon, vagy a táblára,
többen kétségbeesetten tanulmányozzák az előző órán leírtakat,
hátha abból megszülik a megoldást.
hátha.
a remény már csak így működik.
a legvégsőkig próbálkozunk. hátha.
visszafordulnék, de a tekintetem találkozik a tanáréval.
"csak ki ne hívjon a táblához" gondolom magamban, ahogy
újra magamhoz veszem a ceruzám, és próbálok
a tanultak alapján végigmenni a feladaton.
a képletet tudom, számológépem is van,
az óránk három percet siet az órához képest,
most döntsük el hogy melyik óra van a falon,
ahova én is nemsokára mászok a sok számtól,
az órán is vannak számok, hát még, ha matekóra,
szerintem jó lennék órának,
én is ugyanolyan pontatlan vagyok mint a számolásaim.
a nevemet hallom, de szerencsére ez (még) nem a tanár,
csak mögülem egy pisszegés, hogy nekem mi jött ki.
mondanám, hogy lassan az ebédem fog, ha tovább kell számolnom,
de nem értené, ahogy a feladatot sem érti senki a teremben,
meg merem kockáztatni, hogy őszülő hajú tanárunk sem.
valószínűleg megint elrontottam, a radírom leesett a földre,
utána hajolok, fejem a padba botlik.
"ne verje a fejét az asztalba, ennyire elakadt?" hallom a tanártól,
"nem, szimplán béna vagyok" felelem, és már érzem,
hogy nekem kell levezetnem a megoldást.
felkapom a radírt, és igyekszem valami vállalhatót a füzetembe írni
hátha nem égetem le magam teljesen.
és most nem az osztály előtti beégés zavarna, ugyan.
matekórán az már rég nem létezik.
valójában ez előtt az osztály előtt már annyiszor leégettem magam,
hogy már az oltókészülékeik sem segítenek, így nem is próbálkoznak.
de én nagyon próbálkozom, igenis értem a feladatot,
legalábbis értenem kéne.
csengessenek már ki, mindenki ezt szeretné, csütörtök hetedik óra,
senkinek semmi kedve most még itt, ezzel szenvedni,
többek között nekem sincs,
nem mintha programom lenne,
nem sietek sehova,
maximum a metróhoz, hogy ne legyen nagy a tömeg.
"mennyi van még hátra?" fordul hátra az előttem ülő.
"óra van, nem beszélget" már megint ezek az órák,
valóban óra volt, méghozzá a falon.
mellette egy parafatábla, amire nem is olyan régen
gondolatban feltűztem a matektanár képét
és rajzszögekkel szurkáltam.
szerencsémre a négyzetrácsok,
amelyek merőleges és párhuzamos vonalakból
megrajzolva tökéletesen segítettek a normális méretű
számok írásában, nem vonták el a teljes figyelmem.
a maradékkal sikerült arra koncentrálnom, hogy ki is énekli
azt a dalt, ami egész órán a fejemben ment.
hogy mi a még nagyobb szerencse?
valaki a hátsó sorokból felkiáltott, hogy érti,
ezért a tanár őt hívta ki a táblához.
nekem még mindig nem megy.
de örülök, hogy neki valóban sikerült megérteni.
talán óra után odamegyek hozzá, és megkérem, hogy magyarázza el.
az óra után a fal van.
bár attól függ, melyik irányból nézzük.
a fal szemszögéből mi vagyunk az óra után.
a csengő szerint is óra után vagyunk,
így mindenki összecsapja a füzetét, vállára kapja a táskáját,
és meg sem várva a házi feladatot ügetnek ki a folyosóra.

 -ÁA

jó háziasszony

ha így folytatom, nem lesz belőlem jó háziasszony. pizzán, mekis kaján és palacsintán fog a család élni, ha nekem kell főzni... ünnepnapokon a gírosz is megfelel. reggelire talán rántotta. és még takarítani is utálok. söprök néha ha egyik barátnőmnél vagyok, el is mosogatok ha úgy adódik de amúgy.... és még kupis is vagyok. előre sajnálom a leendő férjem, már ha lesz olyan marha aki engem feleségéül fogadna. amíg ő nem jön, egy kis lakásban fogok lakni egy háló, egy konyha, fürdő és nappali macskám nem lesz, talán egy kutya, ha leviszi magát sétálni és nem szarja össze a lakást. hozzám ugyan fel nem jön senki, aki nem bírja a kuplerájt mosogatógépem heti egyszer tenni fog a mászó edények ellen a porszívó is jó baráttá növi majd ki magát. szekrény minek, úgyis minden ruhám a földön fekszik minden reggel, amikor jön a szokásos "mitvegyekfel" az íróasztalon is csak gyűlnének a papírhegyek, meg a kitörött ceruza és rotringhegyek. a laptopom valahol még meg lesz, talán az ágyam mellett, vagy inkább mellettem az ágyon, a végén még arra is rádobok egy pólót és nem találom meg többet. az egyéjszakás kalandjaim, ha lesznek, majd a kanapén intézem vagy a srácnál inkább, ki tudja. ahogy jön. ahogy megy. ha majd már nem megy, akkor kitakarítok. bevezetem a szobámba, megmutatom neki a fotóalbumom, amiben minden számomra fontos dolog benne van, és megmondom neki, hogy féljen, ha egyszer ő is belekerül. hogy ragaszkodó és hisztis vagyok. és ha ő már tényleg nem megy, akkor tudni fogja, hogy elég ha figyel rám és szeret. szeretni sem kell. csak viseljen el maga mellett és adjon néha csokit. és akkor jó leszek. és ha ez menni fog, akkor majd mindkettőnk ruhái a földön lesznek reggel, de nem lesz gond a mitvegyekfel, mert felveszem majd az ingét vagy a pólóját, és csinálok a konyhában egy rántottát, ő pedig meg fogja enni, mert éhes lesz és mert nem akar majd megbántani, de megmondja, hogy elsóztam. én meg majd mondom, hogy mert szerelmes vagyok, ő pedig azt mondja, hogy ha szeretem, miért akarom megmérgezni, én meg majd megsértődök, és megpuszil, én pedig mindennél jobban fogom szeretni. és mégsem mekis kaján és pizzán élünk, hanem az ő kedvéért megtanulok főzni. néha majd ő is segít, mikor hazaér a munkából, mert neki már az én lakásom lesz a haza, mert az otthon ott van, ahova szeretettel mész és szeretettel várnak. és mikor már a két gyermekünkkel élünk egy nagyobb lakásban, vagy kis családi házban, akkor majd visszagondolok, hogy azt hittem, nem leszek jó háziasszony.

- ÁA