ha így folytatom, nem lesz belőlem jó háziasszony.
pizzán, mekis kaján és palacsintán fog a család élni, ha nekem kell főzni...
ünnepnapokon a gírosz is megfelel. reggelire talán rántotta.
és még takarítani is utálok. söprök néha
ha egyik barátnőmnél vagyok, el is mosogatok ha úgy adódik
de amúgy....
és még kupis is vagyok.
előre sajnálom a leendő férjem, már ha lesz olyan marha
aki engem feleségéül fogadna.
amíg ő nem jön, egy kis lakásban fogok lakni
egy háló, egy konyha, fürdő és nappali
macskám nem lesz, talán egy kutya,
ha leviszi magát sétálni és nem szarja össze a lakást.
hozzám ugyan fel nem jön senki, aki nem bírja a kuplerájt
mosogatógépem heti egyszer
tenni fog a mászó edények ellen
a porszívó is jó baráttá növi majd ki magát.
szekrény minek, úgyis minden ruhám a földön fekszik
minden reggel, amikor jön a szokásos "mitvegyekfel"
az íróasztalon is csak gyűlnének a papírhegyek,
meg a kitörött ceruza és rotringhegyek.
a laptopom valahol még meg lesz, talán az ágyam mellett,
vagy inkább mellettem az ágyon,
a végén még arra is rádobok egy pólót és nem találom meg többet.
az egyéjszakás kalandjaim, ha lesznek, majd a kanapén intézem
vagy a srácnál inkább, ki tudja.
ahogy jön.
ahogy megy.
ha majd már nem megy, akkor kitakarítok.
bevezetem a szobámba, megmutatom neki a fotóalbumom,
amiben minden számomra fontos dolog benne van,
és megmondom neki, hogy féljen, ha egyszer ő is belekerül.
hogy ragaszkodó és hisztis vagyok.
és ha ő már tényleg nem megy, akkor tudni fogja,
hogy elég ha figyel rám és szeret.
szeretni sem kell. csak viseljen el maga mellett
és adjon néha csokit.
és akkor jó leszek.
és ha ez menni fog, akkor majd mindkettőnk ruhái
a földön lesznek reggel, de nem lesz gond a mitvegyekfel,
mert felveszem majd az ingét vagy a pólóját,
és csinálok a konyhában egy rántottát,
ő pedig meg fogja enni, mert éhes lesz
és mert nem akar majd megbántani,
de megmondja, hogy elsóztam.
én meg majd mondom, hogy mert szerelmes vagyok,
ő pedig azt mondja, hogy ha szeretem,
miért akarom megmérgezni,
én meg majd megsértődök,
és megpuszil, én pedig mindennél jobban fogom szeretni.
és mégsem mekis kaján és pizzán élünk, hanem
az ő kedvéért megtanulok főzni.
néha majd ő is segít, mikor hazaér a munkából,
mert neki már az én lakásom lesz a haza,
mert az otthon ott van, ahova szeretettel mész
és szeretettel várnak.
és mikor már a két gyermekünkkel élünk
egy nagyobb lakásban, vagy kis családi házban,
akkor majd visszagondolok, hogy azt hittem,
nem leszek jó háziasszony.
- ÁA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése