egy kettőnknek pont elég lakásban
ketten, hisz az pont elég ehhez, 4 év után
kérnéd meg a kezem, húdenagy vitában.
esküvői ruhámat hagynád, hogy én válasszam
a lagzira te öltöztetnél, csak úgy elegánsan
mert nem szereted a giccses dolgokat,
de a nagy napon mindig a menyasszony válogat.
és táncolnál az unokahúgommal, meg anyukámmal
és táncolnék a bátyáddal és apukáddal,
aztán táncolnánk, csak úgy hajnalig, majd
nászútra mennénk, mondjuk Manarola vagy valami
aztán először egy lányunk lenne, Vanda
mert te már régóta szeretnél egy Vanda nevű
ismerőst, hát tessék, már meg is van.
utána egy fiunk születne, a Marci
mert azt mondtad, mindenképp így hívnád a fiad.
én pedig így képzelem el most, tehát nem ellenkeznék.
aztán állandóan veszekednénk apróságokon,
de kapcsolatunk csodájára járna minden rokon
mert harmonikusan élnénk, és nevelnénk
gyermekeinket egy szerető családként.
aztán mikor majd kirepülnek, leszünk
vagy negyvenöt évesek, te egyel több, mert
idősebb vagy egy évvel, illetnélek is az öreg becenévvel
szóval akkor visszatérünk a megszokotthoz,
hogy egymás mellett olvasunk a hintában,
hogy reggelente együtt kávézunk a teraszon,
hogy bonyolult kérdéseket teszünk fel egymásnak
és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
-ÁA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése