SZN, rohadj meg

nem kellene. megint én fogok sérülni.
mindig nekem szar, mikor ebbe belekezdünk.
miért szeretlek még mindig? miért nem tudok
csak egy kicsit létezni nélküled? nem értem
miért játszod még mindig te is, nem értem
hogy miért vagy velem ugyanolyan, egyszerűen
nem fér a fejembe, hogy vagy képes még mindig
azt mutatni, hogy szeretsz, hogy akarsz, hogy
nekünk most jó lesz így. utálom, hogy mindig
elhiszem neked, utálom, hogy ezek után mindig
nekem szar, mert mindig megsértődsz, ha nem rám
akkor a barátnőimre, vagy tök mindegy, találsz okot rá.
elegem van belőled, nem is értem miért kereslek mindig
vagy miért hagyom hogy keress. rájöttem ám, mit csinálsz!
eléred hogy újra és újra beléd szeressek, ledöntöd az összes
falat amit előzőleg miattad felépítettem. rohadj meg!
ledöntöd a falaim és otthagysz a szarban, teljesen védtelenül.
utállak! utálom, hogy szeretlek a sok szar ellenére is!
utálom, hogy a sok szar ellenére sem szeretsz!
jó lenne, ha most már békén hagynánk egymást, lehetőleg végleg!
de nem megy. hiányzol ha nem beszélünk, ha nem látlak,
szükségem van rád, hogy mellettem legyél,
és ezt is utálom. mert csak szenvedek, hogy te még mindig nem
érted hogy mit kérek, és nem érzed amit én érzek.
nélküled nem megy, veled nagyon nehéz.
"A világ szétesett, átok ül rajtam,
Most én kellek hozzá, hogy összerakjam."

Nádasdy Shakespeare nyomán így fogalmazta,

én pedig összerakom szétesett világom

baszki kirakta úgy, hogy a befejezés lemaradt
pedig valami tök jót írtam még ide
látod ez is a te hibád
elvontad a figyelmem, és nem vártam meg hogy betöltse
amit el kellett volna mentenie.
így ez egy végtelen szösszenet, melynek minél előbb véget kell érnie!

 -ÁA