SZN, rohadj meg

nem kellene. megint én fogok sérülni.
mindig nekem szar, mikor ebbe belekezdünk.
miért szeretlek még mindig? miért nem tudok
csak egy kicsit létezni nélküled? nem értem
miért játszod még mindig te is, nem értem
hogy miért vagy velem ugyanolyan, egyszerűen
nem fér a fejembe, hogy vagy képes még mindig
azt mutatni, hogy szeretsz, hogy akarsz, hogy
nekünk most jó lesz így. utálom, hogy mindig
elhiszem neked, utálom, hogy ezek után mindig
nekem szar, mert mindig megsértődsz, ha nem rám
akkor a barátnőimre, vagy tök mindegy, találsz okot rá.
elegem van belőled, nem is értem miért kereslek mindig
vagy miért hagyom hogy keress. rájöttem ám, mit csinálsz!
eléred hogy újra és újra beléd szeressek, ledöntöd az összes
falat amit előzőleg miattad felépítettem. rohadj meg!
ledöntöd a falaim és otthagysz a szarban, teljesen védtelenül.
utállak! utálom, hogy szeretlek a sok szar ellenére is!
utálom, hogy a sok szar ellenére sem szeretsz!
jó lenne, ha most már békén hagynánk egymást, lehetőleg végleg!
de nem megy. hiányzol ha nem beszélünk, ha nem látlak,
szükségem van rád, hogy mellettem legyél,
és ezt is utálom. mert csak szenvedek, hogy te még mindig nem
érted hogy mit kérek, és nem érzed amit én érzek.
nélküled nem megy, veled nagyon nehéz.
"A világ szétesett, átok ül rajtam,
Most én kellek hozzá, hogy összerakjam."

Nádasdy Shakespeare nyomán így fogalmazta,

én pedig összerakom szétesett világom

baszki kirakta úgy, hogy a befejezés lemaradt
pedig valami tök jót írtam még ide
látod ez is a te hibád
elvontad a figyelmem, és nem vártam meg hogy betöltse
amit el kellett volna mentenie.
így ez egy végtelen szösszenet, melynek minél előbb véget kell érnie!

 -ÁA

ideál

olyan fiút szeretnék, aki
nem nézi null-huszonnégy a tumblröm
sem ezt az oldalt, ha lehet.
ne innen akarja megtudni, hogy érzem magam.
akinek van rám ideje, akár csak beszélgetni
és van kedve eljönni velem sétálni.
akinek nincs tökéletes teste, viszont
tisztában van magával és a képességeivel.
akinek nincs tumblrrrrje, vagy legalábbis
az nincs tele női nemi szervekkel
(meg ha lehet, férfival sem).
akit szeretek, és azt is szeretem, aki mellette vagyok.
aki szeret, és szereti azt, aki mellettem lesz.
néha behisztizik, elnézem,
néha bekattanok, elnézi.
örülnék egy diznibuzi srácnak,
mert unalmas és fáradt óráinkban
meglenne számunkra a program.
nem fogom ráerőltetni a kedvenceim
amennyiben megkímél a sajátjaitól.
nekem nem kell, hogy kijöjjön a barátaimmal
vagy bemutasson a spanjainak.
nem a barátaink miatt szeretjük egymást.
a szüleim és a bátyám viszont szent,
ha ők elfogadják, fogadja el őket.
legyen önmaga, vigyázzon rám,
és én önmagam leszek és vigyázok rá.
ne sértődjön meg mindenen,
ne legyek a mindene.
nem azért, mert elveszíthet és nem marad semmije,
sokkal inkább azért, mert nem szeretném elvenni az életét.
és nem szeretném magam hamis ábrándokba ringatni
mert ha egyszer rájön, hogy mégsem én kellek,
nagyobb lenne a kontraszt a minden és a semmi között
mint a semmi és valami között.

 - ÁA

ez most kell

kell ez a három nap kényszerpihenő
te úgyis bármeddig kibírod nélkülem
én meg nem bírom tovább veled.

nem sok ez, csak három nap. utána
úgyis jön a szünet, és egész nap
zaklatni fogjuk egymást megint.

kivéve mikor bulizol és elfelejtesz,
meg mikor bulizok, hogy elfelejtselek
hiába tudom, hogy te ebben jobb vagy.

mert te mindig mindenben mindenkinél
jobb akarsz lenni, jobb vagy.
így nyilván ebben is, pedig nekem kéne.

legalább ebben. mert nekem szükségem van
egy kis szabadságra, nyugalomra.
de tudod mit, rád is. rád is, hogy rohadj meg.

bár ne lenne rád ennyire kibaszottul szükségem,
bár ne lennének ilyen kábító szemeid
és ilyen félreérthető mondataid!

bárcsak megértenéd, hogy nekem most
egy kicsit sok már minden, amit érzek...
és kevés az, ami nem feléd irányul.

ígérem visszatérek, három nap az egész
és tudom, hogy az érzéseim is ugyanilyenek
fognak maradni, hiába tudom, hogy pont ezért volt minden.

de legalább három nap szünetet hadd kapjak
nem miattad, téged három másodpercre se
engednélek el. de kell más gondolat is.

köszönöm, hogy békén hagysz majd
mert tudom, hogy nem fogsz keresni.
és így el tudok bújni előled, magamat megtalálni.

 -ÁA

pár kapcsolatom története

tudom, tudom, az én koromban
még korán van azon gondolkodni,
hogy miért nem volt még egy rendes
párkapcsolatom sem.
az elsőnél nagyon fiatal voltam még,
valójában úgy jöttünk össze, hogy
mindketten azt hittük, tetszünk a másiknak
és nem akartuk megbántani egymást.
a második egy röpke éjszakai dolog volt,
aztán 5 napig elfelejtettünk szakítani.
a harmadik már komolyabb volt,
sokat sétáltunk és beszélgettünk,
mindig hazakísért. de nem,
egy hétnél ez sem volt hosszabb.
ezt a hármat egy nyár alatt elintéztem.
két évig csak epekedtem a fiúkért,
majd egy szép nyári napon
újra beszélni kezdtünk egy sráccal,
aki kisebb koromban tetszett.
két hónap beszélgetés után párszor találkoztunk,
egyszer megcsókoltam, vagy ő engem,
aztán így tovább, de ismét nem jártam jól.
egy hét után megint csütörtököt mondtam,
hiába volt kedd aznap.
mégsem éreztem úgy, hogy nekem jó lenne vele
vagy neki jó lenne velem. nem.
sírt értem, sírtam miatta, de egyszerűen nem.
másfél évbe telt, mire egy másik sráccal
másfél év beszélgetés után
rávettük magunkat a találkozásra,
rávetettük magunkat a másikra.
két találkozás, egy hónap, ennyi jutott nekünk.
randiztam egy sokadik régi szerelmemmel,
de őt is hagyjuk inkább.

kérdem én, mi a baj velem?
értem én, hogy nem ők a megfelelők,
de miért nem?
mi az, ami nekem kell?
egy ember van, akiért bármikor bárkit
bármit és bárhova eldobnék.
de neki meg nem én, sokkal inkább egy másik egyén
az, akiben megtalálta azt, ami nekem ő.
és az a másik is szereti, nincs szívem
ebbe a csodás kapcsolatba belerondítani.
nem mintha tudnék.

 -ÁA

BDÁ, veled álmodtam

figyelj, én tudom, hogy haragszol rám
és teljesen megértem, hogy most utálsz,
de hidd el, neked így lesz a legjobb.
nekem meg mindenhogy szar, az nem érdekes.

de nem kéne még alvás közben is zaklatnod,
erőltetned, hogy nekem veled jó,
hogy neked velem jobb,
és hogy igenis szeretjük egymást.

két éve már, hogy nem vagyunk együtt.
két éve már, hogy néha random írsz.
két éve már, hogy próbállak leállítani.
két éve már, hogy sosem sikerült.

és most mégis, most mégis elhallgattál
legalább egy időre, egy "oké"-val leálltál.
majd mindezek után álmomban
ismételten randira hívtál.

és tudod mit, megint elhittem.
megint elhittem, hogy én vagyok a neked való,
hogy majd én boldoggá teszlek,
és majd jól érzem magam közben.

virágot hoztál, sétáltunk,
bemásztunk az ablakon a szobádba,
hogy senki ne tudja: itt jártunk.
hogy nevettünk és szerettünk.

aztán én eltoltalak, te megint sírtál
én is sírtam, mert megutáltál,
és utáltalak sírni látni,
és utáltál, hogy miattam sírsz.

és felkeltem, és szerettelek.
és még mindig fontos vagy nekem,
fontosabb, mint valaha, fontosabb, mint kellene.
de nem szabad újra ebbe a hibába esnem.

mi nem passzolunk, ezt már tudom.
tudtam akkor is, mikor két éve
elkezdtük ezt az egészet,
mikor az állomás mögött megcsókoltalak.

akkor is tudtam, mikor nem sokkal utána
a padon ülve szakítottam veled,
és te nem küldtél el a picsába.
és mikor letörölted a könnyeim.

én mindvégig tudtam, hogy nem lesz jó vége.
te erre azt mondtad mindig, hogy nem is lesz vége.
ahogy látom, nálad még mindig nincs.
és tudom, az ilyen fiú bizony drága kincs.

de nekem mégsem a kincs kell,
elég volna kavics is, ha a Duna felém sodorná.
téged pedig önzetlen módon tovább adlak
annak, aki pont rád vár, csak nem tudsz róla.

szóval kérlek, értsd meg
hogy nekem ez nem megy
nem veled
és neked sem menne velem.

értsd meg, hogy én neked akarok jót
hogy olyannal legyél, aki neked való
hogy valaki szeressen és te is őt
és hidd el, megéri várni rá.

én meg majd csendben szenvedek,
és talán pár év múlva kapsz egy levelet
ami egy meghívó, evvel az írással együtt
de hogy esküvői vagy temetési.... az még a jövő zenéje.

 -ÁA

HA, tudnod kell

lehet butaság volt neked elmondani
hogy oda meg vissza (vagyok érte)
meg jobbra meg balra (követném őt)
meg fel meg le (dobálja a hangulatom)
meg ide meg oda (tereli a gondolataim)
hogy szeretem a párod.

talán nem kellene tudd,
hogy mennyire (szeretem)
hogy hogyan (akarom)
hogy jobban (mint te)
hogy nagyon (hiányzik)
de nekem ő a legfontosabb.

de ettől függetlenül tudnod kell,
hogy miért (nem mondom el neki)
és igen (jó neki veled)
de nem (velem van, és ez fáj)
szóval mégis (szeretném ha boldog lenne)
tehát nagyon bírlak, és örülök neked.

és azt is vésd az eszedbe,
hogy nálad (jobbat nem találna)
hogy te (vagy a legszerencsésebb)
hogy ő (nagyon szeret téged)
hogy nála (jobb nincsen)
hogy titeket az ég is egymásnak teremtett

gondolom tudod,
hogy neki (te vagy a legfontosabb)
hogy nekem (pedig ő)
hogy neked (nagyon kell rá vigyáznod)
hogy nektek (csodás jövőtök lesz együtt)
én meg senkit nem érdeklek.

 -ÁA

kirakós

nem jó érzés az, mikor
érzem, hogy hiányzik valami
de nem tudom honnan
vagy miből, de legfőképpen,
hogy mi.
vannak ruháim, van étel a hűtőnkben
és van tető a fejem felett
néha a családom is szeret
néha barátaim is vannak
a szerelem meg kell a francnak.
mégis, valamiért nem teljes a kirakós
az egyik sarkot nem találom
vagy talán pont a közepét,
sőt, lehet az egészet elrontottam,
és ha megtalálom, újra kell kezdenem
mindent.
azt pedig nem akarom.
egész jól alakul az élet,
a srác, aki tetszik, foglalt,
és miatta elüldözök mindenkit.
a suli is jól ment, egészen eddig.
az egyik legjobb barátnőm
átmegy másik suliba, és nem tudom
mi lesz velem nélküle érettségiig.
nyárra is egész sok programom van,
és tényleg nem tudom, mi zavar.
lehet az a bajom, hogy minden jó?
valaki segíthetne már kitalálni
mi lenne a nekem való.
igazából bármi, csak nem a kirakós.
mert nem vagyok jó benne
és mindig elhagyom a sarkokat
vagy talán pont a közepét
vagy elrontom az egészet.

 -ÁA

a szándék a fontos.

örülök, hogy neked én vagyok a legfontosabb,
és az, hogy legyen majd barátom. kedves tőled.
akkor is, ha közben tönkreteszel
lelkileg és fizikailag is.
a szándék a fontos, vagy mi,
azt hiszem, így szokás mondani.
köszönöm, hogy naponta emlékeztetsz,
mennyire undorítóan nézek ki
és hogy ha megeszek egy háztartási kekszet
is közlöd, hogy "nem kéne ennyit enni"
jól esik egyébként
meg én is jó nagyot fogok esni,
mikor elájulok az éhségtől
de rendben. ha nem szabad ennem ahhoz,
hogy megelégedj velem,
üsse kavics. téged meg üssön a guta, mikor
a kórházba jársz majd be hozzám
és könyörögsz, hogy egyek rendesen
de nem érdekelsz, tudod?

mintha magamtól nem látnám,
mintha nem lenne tükör a szobámban,
az előszobában és a fürdőben is.
nyugi, nem, magamtól nem azt nézem mindig,
hogy mennyire pattanásos az arcom,
hogy mennyire ugrik ki az úszógumim a nadrágból.
kell, hogy figyelmeztess rá.
léci.
nagyon szépen kérlek.

nem volt jó eddig, hogy jól éreztem
magam a bőrömben, a barátaim körében.
feltétlenül azt kell ismételgessem
hogy "nem köszi, nem vagyok éhes".
mert neked addig nem vagyok jó,
amíg nem vagyok kitűnő tanuló
és nincs bikinimodell alakom.
én igyekszem, tényleg.
tanulással foglalom le a hasam,
attól úgyis csak felfordulna a gyomrom,
és kijönne minden, ami benne lenne.
de nincs. hála neked.
köszönet jár érte.

 -ÁA

BKD, ne haragudj.

lehet már akkor meg kellett volna mondanom
de soha nem tudnám a szemedbe,
pláne nem mikor az az izgatott csillogás is ott van.
nem menne, tudod?
mert szeretlek.
csak nem úgy, ahogy várod.
nem is foglak, azt hiszem.
mondanám, hogy "nem miattad,
miattam." és hozzátenném, hogy inkább miatta,
de ez közhely, és mi nem szeretjük a közhelyeket.
meg a közterületeket.
meg egymást sem.
szóval szeretném ha megértenéd
hogy én nem tudok még rajta túllépni
és nem akarok veled játszani
szóval ezt inkább hagyjuk, azt hiszem.
vagyis tudom.
mert nem szereted, ha bizonytalankodom.
ezért mondom, hogy nekem ez most nem,
hogy nem veled, hogy nem most.
tudom, én kerestelek meg.
de akkor még reméltem, hogy menni fog.
most pedig tudom, hogy nem.
ne haragudj.

 -ÁA