CK, viccivagy

köszi tényleg örülök neked jó hogy vagy
nem hittem volna, hogy te eljutsz bennem eddig.
eddig, hogy bár 6 évvel idősebb vagy
olyan vagy, mint egy 6 éves, és így, pont ezért
mély nyomot hagytál bennem már csak azzal is
hogy egy seprűvel táncoltál és énekeltél,
és a kedvemért otthagytad az ablaktörlőt ahol volt.
és közben mégis dolgozó ember vagy, aki bealudt
ahelyett, hogy visszajött volna kocsmázni.
és most itt ülök és írok rólad, neked, ahelyett,
hogy aludnék végre. pedig nekem is kéne.
szeretném azt hinni, hogy egyszer én is
hasonló szakmában helyezkedem el mint te,
és szeretném hinni, hogy egy helyen leszünk,
ha nem is a munka miatt, akkor azért, mert
élvezed a társaságom. jó vicc volt, tudom
én sem élvezem a saját közelségem, te miért tennéd?
pedig simán el tudom képzelni magunkat
az ágyban fekve, laptopról Oroszlánkirályt nézve,
vagy a nappalidban ülve dolgozni egy-egy képen.
szeretném hinni, hogy szeretni fogsz majd,
és jó sokáig együtt leszünk, néha közösen lerészegedünk
vagy alszunk ahelyett, hogy kocsmáznánk a többiekkel.
tudod mit? akkor majd megmutatom neked ezt,
hogy én ezt akartam már most is, pár nappal azután
hogy te újra bemutatkoztál nekem, mert teljesen elfelejtettél.
én megráztam a kezed, de közöltem, hogy amúgy ismersz
te pedig kicsit elpirultál és realizáltad hogy a bátyám húga vagyok.
énekeltél és táncoltál egész nap, mikor én éppen dolgoztam
neked pedig nem volt mit csinálnod. helyette inkább
gyakoroltál, hogy utána hetekig a fejemben járkálj.
jól esik a törődés meg minden, de jobban esne
ha mellettem aludnál el inkább minden este
vagy legalább írnál, hogy még emlékszel rám, és hogy
valóban az ablaktörlő miatt nem jó az a kép.
mert én megmondtam, arról nem tehetek,
hogy te az ablaktörlődet nem szereted.

 -ÁA

SZG, állj félre

az alkohol mámorában bátrabbak leszünk.
mégsem tudom felfogni, hogyan csókolhattalak meg
és te miért nem érted, hogy azt én akartam?!
nem csak egy vagy a sok közül, és én sem
csak egy szeretnék lenni a sok közül, beállva
a sorba, akik átmennek rajtad egy buli közben.
mert te egy édes srác vagy, és szerintem
passzolnánk, ha te nem passzolnád minden közeledésem
várva a lehetetlenre, hogy majd szíved szerelme
közbelép és a karjaidba omlik, akár részegen
akár józanon. mert nem fog. térj észhez,
nekem is azt kéne, egy jó nagy pofon vagy
egy kis friss levegő, hogy rájöjjek, sosem leszek olyan jó
olyan szemetgyönyörködtető, olyan buta ribanc mint ő.
és tudod mit, nem is akarok. akkor sem, ha te csak
akkor szeretnél eléggé ahhoz, hogy néha rám is figyelj.
mert én szeretnélek eléggé ahhoz, hogy szeresselek
mindig, mindennél jobban, ha engednéd.
de igazából köszönöm. köszönöm hogy nem egy ilyen
herpesz lesz majd a barátom, hanem valaki, akit kiérdemlek.
mert biztosan van olyan, csak miattad nem látom
állj már félre, túl széles a vállad!
az a csodás vállad, a hátad, amihez félkómásan olyan jó
volt odabújni, mikor reggel 10kor beestem melléd az ágyba.

 -ÁA

SZN, rohadj meg

nem kellene. megint én fogok sérülni.
mindig nekem szar, mikor ebbe belekezdünk.
miért szeretlek még mindig? miért nem tudok
csak egy kicsit létezni nélküled? nem értem
miért játszod még mindig te is, nem értem
hogy miért vagy velem ugyanolyan, egyszerűen
nem fér a fejembe, hogy vagy képes még mindig
azt mutatni, hogy szeretsz, hogy akarsz, hogy
nekünk most jó lesz így. utálom, hogy mindig
elhiszem neked, utálom, hogy ezek után mindig
nekem szar, mert mindig megsértődsz, ha nem rám
akkor a barátnőimre, vagy tök mindegy, találsz okot rá.
elegem van belőled, nem is értem miért kereslek mindig
vagy miért hagyom hogy keress. rájöttem ám, mit csinálsz!
eléred hogy újra és újra beléd szeressek, ledöntöd az összes
falat amit előzőleg miattad felépítettem. rohadj meg!
ledöntöd a falaim és otthagysz a szarban, teljesen védtelenül.
utállak! utálom, hogy szeretlek a sok szar ellenére is!
utálom, hogy a sok szar ellenére sem szeretsz!
jó lenne, ha most már békén hagynánk egymást, lehetőleg végleg!
de nem megy. hiányzol ha nem beszélünk, ha nem látlak,
szükségem van rád, hogy mellettem legyél,
és ezt is utálom. mert csak szenvedek, hogy te még mindig nem
érted hogy mit kérek, és nem érzed amit én érzek.
nélküled nem megy, veled nagyon nehéz.
"A világ szétesett, átok ül rajtam,
Most én kellek hozzá, hogy összerakjam."

Nádasdy Shakespeare nyomán így fogalmazta,

én pedig összerakom szétesett világom

baszki kirakta úgy, hogy a befejezés lemaradt
pedig valami tök jót írtam még ide
látod ez is a te hibád
elvontad a figyelmem, és nem vártam meg hogy betöltse
amit el kellett volna mentenie.
így ez egy végtelen szösszenet, melynek minél előbb véget kell érnie!

 -ÁA

ideál

olyan fiút szeretnék, aki
nem nézi null-huszonnégy a tumblröm
sem ezt az oldalt, ha lehet.
ne innen akarja megtudni, hogy érzem magam.
akinek van rám ideje, akár csak beszélgetni
és van kedve eljönni velem sétálni.
akinek nincs tökéletes teste, viszont
tisztában van magával és a képességeivel.
akinek nincs tumblrrrrje, vagy legalábbis
az nincs tele női nemi szervekkel
(meg ha lehet, férfival sem).
akit szeretek, és azt is szeretem, aki mellette vagyok.
aki szeret, és szereti azt, aki mellettem lesz.
néha behisztizik, elnézem,
néha bekattanok, elnézi.
örülnék egy diznibuzi srácnak,
mert unalmas és fáradt óráinkban
meglenne számunkra a program.
nem fogom ráerőltetni a kedvenceim
amennyiben megkímél a sajátjaitól.
nekem nem kell, hogy kijöjjön a barátaimmal
vagy bemutasson a spanjainak.
nem a barátaink miatt szeretjük egymást.
a szüleim és a bátyám viszont szent,
ha ők elfogadják, fogadja el őket.
legyen önmaga, vigyázzon rám,
és én önmagam leszek és vigyázok rá.
ne sértődjön meg mindenen,
ne legyek a mindene.
nem azért, mert elveszíthet és nem marad semmije,
sokkal inkább azért, mert nem szeretném elvenni az életét.
és nem szeretném magam hamis ábrándokba ringatni
mert ha egyszer rájön, hogy mégsem én kellek,
nagyobb lenne a kontraszt a minden és a semmi között
mint a semmi és valami között.

 - ÁA

ez most kell

kell ez a három nap kényszerpihenő
te úgyis bármeddig kibírod nélkülem
én meg nem bírom tovább veled.

nem sok ez, csak három nap. utána
úgyis jön a szünet, és egész nap
zaklatni fogjuk egymást megint.

kivéve mikor bulizol és elfelejtesz,
meg mikor bulizok, hogy elfelejtselek
hiába tudom, hogy te ebben jobb vagy.

mert te mindig mindenben mindenkinél
jobb akarsz lenni, jobb vagy.
így nyilván ebben is, pedig nekem kéne.

legalább ebben. mert nekem szükségem van
egy kis szabadságra, nyugalomra.
de tudod mit, rád is. rád is, hogy rohadj meg.

bár ne lenne rád ennyire kibaszottul szükségem,
bár ne lennének ilyen kábító szemeid
és ilyen félreérthető mondataid!

bárcsak megértenéd, hogy nekem most
egy kicsit sok már minden, amit érzek...
és kevés az, ami nem feléd irányul.

ígérem visszatérek, három nap az egész
és tudom, hogy az érzéseim is ugyanilyenek
fognak maradni, hiába tudom, hogy pont ezért volt minden.

de legalább három nap szünetet hadd kapjak
nem miattad, téged három másodpercre se
engednélek el. de kell más gondolat is.

köszönöm, hogy békén hagysz majd
mert tudom, hogy nem fogsz keresni.
és így el tudok bújni előled, magamat megtalálni.

 -ÁA

pár kapcsolatom története

tudom, tudom, az én koromban
még korán van azon gondolkodni,
hogy miért nem volt még egy rendes
párkapcsolatom sem.
az elsőnél nagyon fiatal voltam még,
valójában úgy jöttünk össze, hogy
mindketten azt hittük, tetszünk a másiknak
és nem akartuk megbántani egymást.
a második egy röpke éjszakai dolog volt,
aztán 5 napig elfelejtettünk szakítani.
a harmadik már komolyabb volt,
sokat sétáltunk és beszélgettünk,
mindig hazakísért. de nem,
egy hétnél ez sem volt hosszabb.
ezt a hármat egy nyár alatt elintéztem.
két évig csak epekedtem a fiúkért,
majd egy szép nyári napon
újra beszélni kezdtünk egy sráccal,
aki kisebb koromban tetszett.
két hónap beszélgetés után párszor találkoztunk,
egyszer megcsókoltam, vagy ő engem,
aztán így tovább, de ismét nem jártam jól.
egy hét után megint csütörtököt mondtam,
hiába volt kedd aznap.
mégsem éreztem úgy, hogy nekem jó lenne vele
vagy neki jó lenne velem. nem.
sírt értem, sírtam miatta, de egyszerűen nem.
másfél évbe telt, mire egy másik sráccal
másfél év beszélgetés után
rávettük magunkat a találkozásra,
rávetettük magunkat a másikra.
két találkozás, egy hónap, ennyi jutott nekünk.
randiztam egy sokadik régi szerelmemmel,
de őt is hagyjuk inkább.

kérdem én, mi a baj velem?
értem én, hogy nem ők a megfelelők,
de miért nem?
mi az, ami nekem kell?
egy ember van, akiért bármikor bárkit
bármit és bárhova eldobnék.
de neki meg nem én, sokkal inkább egy másik egyén
az, akiben megtalálta azt, ami nekem ő.
és az a másik is szereti, nincs szívem
ebbe a csodás kapcsolatba belerondítani.
nem mintha tudnék.

 -ÁA

BDÁ, veled álmodtam

figyelj, én tudom, hogy haragszol rám
és teljesen megértem, hogy most utálsz,
de hidd el, neked így lesz a legjobb.
nekem meg mindenhogy szar, az nem érdekes.

de nem kéne még alvás közben is zaklatnod,
erőltetned, hogy nekem veled jó,
hogy neked velem jobb,
és hogy igenis szeretjük egymást.

két éve már, hogy nem vagyunk együtt.
két éve már, hogy néha random írsz.
két éve már, hogy próbállak leállítani.
két éve már, hogy sosem sikerült.

és most mégis, most mégis elhallgattál
legalább egy időre, egy "oké"-val leálltál.
majd mindezek után álmomban
ismételten randira hívtál.

és tudod mit, megint elhittem.
megint elhittem, hogy én vagyok a neked való,
hogy majd én boldoggá teszlek,
és majd jól érzem magam közben.

virágot hoztál, sétáltunk,
bemásztunk az ablakon a szobádba,
hogy senki ne tudja: itt jártunk.
hogy nevettünk és szerettünk.

aztán én eltoltalak, te megint sírtál
én is sírtam, mert megutáltál,
és utáltalak sírni látni,
és utáltál, hogy miattam sírsz.

és felkeltem, és szerettelek.
és még mindig fontos vagy nekem,
fontosabb, mint valaha, fontosabb, mint kellene.
de nem szabad újra ebbe a hibába esnem.

mi nem passzolunk, ezt már tudom.
tudtam akkor is, mikor két éve
elkezdtük ezt az egészet,
mikor az állomás mögött megcsókoltalak.

akkor is tudtam, mikor nem sokkal utána
a padon ülve szakítottam veled,
és te nem küldtél el a picsába.
és mikor letörölted a könnyeim.

én mindvégig tudtam, hogy nem lesz jó vége.
te erre azt mondtad mindig, hogy nem is lesz vége.
ahogy látom, nálad még mindig nincs.
és tudom, az ilyen fiú bizony drága kincs.

de nekem mégsem a kincs kell,
elég volna kavics is, ha a Duna felém sodorná.
téged pedig önzetlen módon tovább adlak
annak, aki pont rád vár, csak nem tudsz róla.

szóval kérlek, értsd meg
hogy nekem ez nem megy
nem veled
és neked sem menne velem.

értsd meg, hogy én neked akarok jót
hogy olyannal legyél, aki neked való
hogy valaki szeressen és te is őt
és hidd el, megéri várni rá.

én meg majd csendben szenvedek,
és talán pár év múlva kapsz egy levelet
ami egy meghívó, evvel az írással együtt
de hogy esküvői vagy temetési.... az még a jövő zenéje.

 -ÁA