kicsi

én még kicsi vagyok.

nem értek a politikához, csak azt látom, ahogy a nagyok
összevesznek mindenen, a véleményüket tényként közölve, mintha az az egy igazság létezne.
én még kicsi vagyok.
nincs annyi exem, hogy általánosítani tudjak, és szidhassam a fiúkat.
mármint, azt tudom hogy hülyék, és hogy aki tetszik annak én úgysem,
de remélem, van azért ebben több is. nem lehet, hogy ennyiről szól majd az egész szerelmi életem.
én még kicsi vagyok,
nem csak életkorban, de ahogy a micimackóban tigris mondta, függőlegesen sem vagyok éppen hosszadalmas.
és ezen annyian nevetnek, mégha csak kedvesen is, hogy szinte már sírva fakadok, mikor a kínaiban lábujjhegyre kell állnom, hogy a srác a pult mögött észrevegye, hogy ott vagyok.
én még kicsi vagyok, de mégis,
a színházban ahol dolgozom, csomóan megkérdezték, mit tanulok az egyetemen, vagy hogy hogy állok az érettségivel.
sőt, a büféslány egyenesen meglepődött, mikor almalevet kértem a jäger helyett, amit sajnos így nem a társulat, hanem apu fizet.
én még kicsi vagyok.
kicsinyes problémáim vannak, mint hogy a suliban füle van a falnak, és mindenki tud mindent ha azt a lánymosdóban egyszer kiejtem a számon. és az is bánt, hogy már megint hármas lett a földrajz dogám, a kettes töriről már nem is beszélve, és az sem oké, hogy mindenki engem baszogat kedvére, és az is kiakaszt, hogy én vagyok az outcast, mert én szeretem a színházat, és ott is dolgozom, igaz önkéntesként, így nem lesz belőle vagyon, de az is fáj, hogy én vagyok a fura, mert én nem állok be a tinipicsa-sorba, bár van tumblr-öm, de kedvenc költőm akkor sem józsef attila, én büszkén vagyok Pszeudanista!
én még kicsi vagyok.
nem tudom milyen érzés felnőni, ott az összes elkapart pattanásom helye az arcomon, és hiába próbálkozom,
mégis
mindenki
jobb
nálam.
én még kicsi vagyok,
de azt hiszem, nem is akarok felnőni. annyi rosszat hallok a felnövésről, hogy már tényleg csak annyi előnyét látom, hogy legálisan leszek rosszul az első üveg sör után.

-ÁA

friendshit

sok klikkből álltunk össze mi,
így tízen, hat felől legalább.
jóban voltunk, aztán kicsit nem,
de végül újra összeállt a csapat,
azt hiszem.
a szülinapok, a szilveszterek,
a random nyári telepi gyerekek,
Balatonon vagy Budaörsön,
de akár Mátra vagy Börzsöny.
messze nem vagyunk legjobb barik,
néha elvagyunk, aztán mindenki szarik
a másik fejére, míg el nem jön egy
újabb - piálással - ünnepelendő
születésnapi köszöntő.
de azért jó, hogy vagytok,
még ha nem is érdekel
hogy vagytok.
karácsonykor viszont jó veletek,
amíg tömitek a beletek,
mert addig sem iszunk, és
kultúrcsürheként
viselkedünk.
és akkor igazán, mintha
szeretnénk egymást,
vállaljuk a húzást és
a levélírást, mellyel
boldog könnyeket
és nagy mosolyokat csalunk
egymás arcára.
mert olyankor mi egy
nagy, szerető család vagyunk.

 -ÁA

ősz

neked az ősz gyönyörű,
nekem mocskos.
neked az ősz kellemes séták,
nekem folytonos megfázás.
neked meleg pulcsik, tea, könyv,
nekem bezárva tanulás.
neked mindjárt karácsony,
nekem még nemrég nyár volt.
neked szép az eső,
nekem egy törött esernyő.
neked az ősz nedves avar,
nekem csak ázott kutyaszar.
te nézed a sárga leveleket,
én csak az elmúlást látom rajtuk.
ősszel kicsit megáll az élet.
ősszel minden jónak vége
ősszel lehull minden levélke;

ősszel meghal a természet.

 -ÁA

VB, tíz év távlatában

egy kettőnknek pont elég lakásban
ketten, hisz az pont elég ehhez, 4 év után
kérnéd meg a kezem, húdenagy vitában.
esküvői ruhámat hagynád, hogy én válasszam
a lagzira te öltöztetnél, csak úgy elegánsan
mert nem szereted a giccses dolgokat,
de a nagy napon mindig a menyasszony válogat.
és táncolnál az unokahúgommal, meg anyukámmal
és táncolnék a bátyáddal és apukáddal,
aztán táncolnánk, csak úgy hajnalig, majd
nászútra mennénk, mondjuk Manarola vagy valami
aztán először egy lányunk lenne, Vanda
mert te már régóta szeretnél egy Vanda nevű
ismerőst, hát tessék, már meg is van.
utána egy fiunk születne, a Marci
mert azt mondtad, mindenképp így hívnád a fiad.
én pedig így képzelem el most, tehát nem ellenkeznék.
aztán állandóan veszekednénk apróságokon,
de kapcsolatunk csodájára járna minden rokon
mert harmonikusan élnénk, és nevelnénk
gyermekeinket egy szerető családként.
aztán mikor majd kirepülnek, leszünk
vagy negyvenöt évesek, te egyel több, mert
idősebb vagy egy évvel, illetnélek is az öreg becenévvel
szóval akkor visszatérünk a megszokotthoz,
hogy egymás mellett olvasunk a hintában,
hogy reggelente együtt kávézunk a teraszon,
hogy bonyolult kérdéseket teszünk fel egymásnak
és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

 -ÁA

CK, viccivagy

köszi tényleg örülök neked jó hogy vagy
nem hittem volna, hogy te eljutsz bennem eddig.
eddig, hogy bár 6 évvel idősebb vagy
olyan vagy, mint egy 6 éves, és így, pont ezért
mély nyomot hagytál bennem már csak azzal is
hogy egy seprűvel táncoltál és énekeltél,
és a kedvemért otthagytad az ablaktörlőt ahol volt.
és közben mégis dolgozó ember vagy, aki bealudt
ahelyett, hogy visszajött volna kocsmázni.
és most itt ülök és írok rólad, neked, ahelyett,
hogy aludnék végre. pedig nekem is kéne.
szeretném azt hinni, hogy egyszer én is
hasonló szakmában helyezkedem el mint te,
és szeretném hinni, hogy egy helyen leszünk,
ha nem is a munka miatt, akkor azért, mert
élvezed a társaságom. jó vicc volt, tudom
én sem élvezem a saját közelségem, te miért tennéd?
pedig simán el tudom képzelni magunkat
az ágyban fekve, laptopról Oroszlánkirályt nézve,
vagy a nappalidban ülve dolgozni egy-egy képen.
szeretném hinni, hogy szeretni fogsz majd,
és jó sokáig együtt leszünk, néha közösen lerészegedünk
vagy alszunk ahelyett, hogy kocsmáznánk a többiekkel.
tudod mit? akkor majd megmutatom neked ezt,
hogy én ezt akartam már most is, pár nappal azután
hogy te újra bemutatkoztál nekem, mert teljesen elfelejtettél.
én megráztam a kezed, de közöltem, hogy amúgy ismersz
te pedig kicsit elpirultál és realizáltad hogy a bátyám húga vagyok.
énekeltél és táncoltál egész nap, mikor én éppen dolgoztam
neked pedig nem volt mit csinálnod. helyette inkább
gyakoroltál, hogy utána hetekig a fejemben járkálj.
jól esik a törődés meg minden, de jobban esne
ha mellettem aludnál el inkább minden este
vagy legalább írnál, hogy még emlékszel rám, és hogy
valóban az ablaktörlő miatt nem jó az a kép.
mert én megmondtam, arról nem tehetek,
hogy te az ablaktörlődet nem szereted.

 -ÁA

SZG, állj félre

az alkohol mámorában bátrabbak leszünk.
mégsem tudom felfogni, hogyan csókolhattalak meg
és te miért nem érted, hogy azt én akartam?!
nem csak egy vagy a sok közül, és én sem
csak egy szeretnék lenni a sok közül, beállva
a sorba, akik átmennek rajtad egy buli közben.
mert te egy édes srác vagy, és szerintem
passzolnánk, ha te nem passzolnád minden közeledésem
várva a lehetetlenre, hogy majd szíved szerelme
közbelép és a karjaidba omlik, akár részegen
akár józanon. mert nem fog. térj észhez,
nekem is azt kéne, egy jó nagy pofon vagy
egy kis friss levegő, hogy rájöjjek, sosem leszek olyan jó
olyan szemetgyönyörködtető, olyan buta ribanc mint ő.
és tudod mit, nem is akarok. akkor sem, ha te csak
akkor szeretnél eléggé ahhoz, hogy néha rám is figyelj.
mert én szeretnélek eléggé ahhoz, hogy szeresselek
mindig, mindennél jobban, ha engednéd.
de igazából köszönöm. köszönöm hogy nem egy ilyen
herpesz lesz majd a barátom, hanem valaki, akit kiérdemlek.
mert biztosan van olyan, csak miattad nem látom
állj már félre, túl széles a vállad!
az a csodás vállad, a hátad, amihez félkómásan olyan jó
volt odabújni, mikor reggel 10kor beestem melléd az ágyba.

 -ÁA

SZN, rohadj meg

nem kellene. megint én fogok sérülni.
mindig nekem szar, mikor ebbe belekezdünk.
miért szeretlek még mindig? miért nem tudok
csak egy kicsit létezni nélküled? nem értem
miért játszod még mindig te is, nem értem
hogy miért vagy velem ugyanolyan, egyszerűen
nem fér a fejembe, hogy vagy képes még mindig
azt mutatni, hogy szeretsz, hogy akarsz, hogy
nekünk most jó lesz így. utálom, hogy mindig
elhiszem neked, utálom, hogy ezek után mindig
nekem szar, mert mindig megsértődsz, ha nem rám
akkor a barátnőimre, vagy tök mindegy, találsz okot rá.
elegem van belőled, nem is értem miért kereslek mindig
vagy miért hagyom hogy keress. rájöttem ám, mit csinálsz!
eléred hogy újra és újra beléd szeressek, ledöntöd az összes
falat amit előzőleg miattad felépítettem. rohadj meg!
ledöntöd a falaim és otthagysz a szarban, teljesen védtelenül.
utállak! utálom, hogy szeretlek a sok szar ellenére is!
utálom, hogy a sok szar ellenére sem szeretsz!
jó lenne, ha most már békén hagynánk egymást, lehetőleg végleg!
de nem megy. hiányzol ha nem beszélünk, ha nem látlak,
szükségem van rád, hogy mellettem legyél,
és ezt is utálom. mert csak szenvedek, hogy te még mindig nem
érted hogy mit kérek, és nem érzed amit én érzek.
nélküled nem megy, veled nagyon nehéz.
"A világ szétesett, átok ül rajtam,
Most én kellek hozzá, hogy összerakjam."

Nádasdy Shakespeare nyomán így fogalmazta,

én pedig összerakom szétesett világom

baszki kirakta úgy, hogy a befejezés lemaradt
pedig valami tök jót írtam még ide
látod ez is a te hibád
elvontad a figyelmem, és nem vártam meg hogy betöltse
amit el kellett volna mentenie.
így ez egy végtelen szösszenet, melynek minél előbb véget kell érnie!

 -ÁA