én még kicsi vagyok.
nem értek a politikához, csak azt látom, ahogy a nagyok
összevesznek mindenen, a véleményüket tényként közölve, mintha az az egy igazság létezne.
én még kicsi vagyok.
nincs annyi exem, hogy általánosítani tudjak, és szidhassam a fiúkat.
mármint, azt tudom hogy hülyék, és hogy aki tetszik annak én úgysem,
de remélem, van azért ebben több is. nem lehet, hogy ennyiről szól majd az egész szerelmi életem.
én még kicsi vagyok,
nem csak életkorban, de ahogy a micimackóban tigris mondta, függőlegesen sem vagyok éppen hosszadalmas.
és ezen annyian nevetnek, mégha csak kedvesen is, hogy szinte már sírva fakadok, mikor a kínaiban lábujjhegyre kell állnom, hogy a srác a pult mögött észrevegye, hogy ott vagyok.
én még kicsi vagyok, de mégis,
a színházban ahol dolgozom, csomóan megkérdezték, mit tanulok az egyetemen, vagy hogy hogy állok az érettségivel.
sőt, a büféslány egyenesen meglepődött, mikor almalevet kértem a jäger helyett, amit sajnos így nem a társulat, hanem apu fizet.
én még kicsi vagyok.
kicsinyes problémáim vannak, mint hogy a suliban füle van a falnak, és mindenki tud mindent ha azt a lánymosdóban egyszer kiejtem a számon. és az is bánt, hogy már megint hármas lett a földrajz dogám, a kettes töriről már nem is beszélve, és az sem oké, hogy mindenki engem baszogat kedvére, és az is kiakaszt, hogy én vagyok az outcast, mert én szeretem a színházat, és ott is dolgozom, igaz önkéntesként, így nem lesz belőle vagyon, de az is fáj, hogy én vagyok a fura, mert én nem állok be a tinipicsa-sorba, bár van tumblr-öm, de kedvenc költőm akkor sem józsef attila, én büszkén vagyok Pszeudanista!
én még kicsi vagyok.
nem tudom milyen érzés felnőni, ott az összes elkapart pattanásom helye az arcomon, és hiába próbálkozom,
mégis
mindenki
jobb
nálam.
én még kicsi vagyok,
de azt hiszem, nem is akarok felnőni. annyi rosszat hallok a felnövésről, hogy már tényleg csak annyi előnyét látom, hogy legálisan leszek rosszul az első üveg sör után.
-ÁA
